Febr. 18-án Marosszentgyörgyön másodszor rendezték meg a Csak tiszta forrásból nevet viselő népdalestet. A katolikus plébánia által szervezett találkozót Baricz Lajos plébános nyitotta meg. /Csak tiszta forrásból. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./
2000. május 3.
Maros megye egyik legnagyobb községe, Marosszentgyörgy, a maga több mint nyolcezer lakosával /54 százaléka magyar, 14 százaléka cigány, a többi román nemzetiségű/, ahol a település védőszentje napjának (április 24.) tiszteletére egy héten át tartó rendezvénysorozatot szerveztek. Marosszentgyörgyön rendkívüli gyógyhatású sósvíz forrás található. Sósfürdője a marosvásárhelyiek egyik kedvenc üdülőhelye. Ennek sorsáról is szó lesz az alábbiakban. Vízi József polgármester elmondta, hogy változatos rendezvények voltak: sportvetélkedő, az óvodások fonójelentet adtak elő, iskolai gyermekkórus, népi tánccsoport lépett fel, megnyitották Bárczi András helyi festőművész kiállítását, helyi műkedvelők az István, a király rockoperából adtak elő részleteket, a reformátusok Jóreménység kórusa énekelt, a hagyományos Szent György napi búcsún Csató Béla, marosvásárhelyi főesperes hirdetett igét, , Baricz Lajos, a katolikus plébános, az egész ünnepség egyik fő szervezője Szent György alakját idézte fel. /Máthé Éva: Maros megye legnagyobb községének ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./
2001. július 3.
Csángóföldről - Klézséről és környékéről - jött, anyanyelvét alig vagy egyáltalán nem beszélő 37 csángó kisiskolás kéthetes anyanyelvi képzésben és hitépítésben részesül az erdőcsinádi Harangvirág nevezetű, nyolcadik alkalommal megrendezett szórvány- anyanyelvi táborozáson. A gyerekek oktatását végző csapat munkájában részt vesz Kilyén Ilka színművésznő, Simon György marosvásárhelyi magyar szakos tanár, dr. Hermann János Kolozsvárról és Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános. A gyermekek ellátását környékbeli vállalkozók fedezték. A szervezők a csángó gyermekek nyaraltatására még februárban pályázatot nyújtottak be az Illyés Közalapítványhoz, ám válasz még júliusban sem érkezett. - A rendszerváltás óta Maros megyében 1050 csángó gyermek töltött hosszabb-rövidebb időt, anyanyelvi-vallási-zenei oktatásban részesülve. /(lokodi): Harangvirág anyanyelvi tábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./
2001. augusztus 13.
Aug. 11-én Marosszentgyörgyre látogatott a tatabányaiak Öreg Táncos Együttese. A kapcsolatok fáradhatatlan szervezője Baricz Lajos plébános. A táncosok bemutatták a szatmári, rábaközi táncokat, a somogyi kanásztáncot, a mezőségi, marosszéki és sóvidéki táncokra is könnyen rááll a lábuk. Trianon nem szakíthatta véglegesen szét a nemzetet. /(lokodi) Mintha Pusztakamarás környékén tanulták volna. A tatabányaiak Marosszentgyörgyön táncoltak. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./
2001. december 11.
Harmadszorra is megtelt dec. 8-án Marosszentgyörgyön a művelődési ház, ezúttal a római katolikus egyház rendezésében emlékeztek a községi műkedvelő színjátszás kilencven évére. Baricz Lajos plébános adventi elmélkedése után a Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar fellépése következett. őket a Jubilate ifjúsági kórus követte. Az egyházközség ifjúsági színjátszó csoportja Nyírő József A per című jelenetét játszotta el, a rendezvény a Kolping család színjátszóinak műsorával zárult. /Sz. L.: Katolikus színjátszók estje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./
2002. április 5.
Baricz Lajos /sz. Borzont, 1958. febr. 15./ 1990 óta a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség plébánosa. Verseit rendszeresen közölte a plébánia Harangszó című lapja, a Vasárnap című katolikus hetilap, valamint a Krisztus Világossága című folyóirat. Egyszerre két kötettel léphet olvasói elé. Ki ébreszti a Napot? /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ címmel gyermekeknek szánt könyvével és Köt a gyökér /Erdélyi Pegazus Kiadó/ című kötet vallásos tárgyú verseivel. Baricz Lajos szerzői estje ápr. 6-án lesz Marosszentgyörgyön, a római katolikus plébánián. /Szerzőavatás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./ Irodalmi rendezvénynek sosem volt ekkora közönsége Maros-szentgyörgyön, mint a népszerű Baricz Lajos atya estjén. Kisdiákok, fiatalok és felnőttek mondták verseit. Baricz Lajos kifdejtette: költészetének forrásvidéke Erdély, az emberek és a szülőföld szeretete és istenhite. /M.D.: Szerzői est Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./
2002. április 17.
Székelyudvarhelyről új könyvkiadó jelentkezett: az Erdélyi Pegazus. A 2002-ben alakult könyvműhely szerkesztőbizottsága Beke Sándorból, Csire Gabriellából, Gábor Dénesből, Murádin Lászlóból, Németh Júliából és Ráduly Jánosból áll. Első kiadványuk verseskötet, amely Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános Jancsik Pál által szerkesztett Köt a gyökér című gyűjteményét tartalmazza. /Új kiadó a láthatáron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./
2002. május 20.
Manapság a könyvkiadásból nem lehet meggazdagodni. Tisztelet illeti azokat, akik vállalják a küzdelmet. Közéjük tartozik Beke Sándor, aki 2002-ben Erdélyi Pegazus /Székelyudvarhely/ néven új könyvkiadót alapított, amelynek első könyve /Baricz Lajos, marosszentgyörgyi plébános Köt a gyökér című verseskötete/ nemrég jelent meg. /Themén Eta: Erdélyi Pegazus. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./
2002. június 19.
A frissen megalapított Erdélyi Pegazus Könyvkiadó /Székelyudvarhely/ egy első kötetes költőt közölt elsőként. A kiadót a székelyudvarhelyi Beke Sándor hozta létre, és az Erdélyi Gondolat Kiadóval párhuzamosan működteti, szerkesztőbizottságában pedig olyan nevek találhatók, mint Csire Gabriella, Gábor Dénes, Murádin László, Németh Júlia és Ráduly János. Az Erdélyi Pegazusnál elsősorban a szépirodalmi (de nem kizárólag) könyvek jelennek meg. Az első kötet Baricz Lajos /marosszentgyörgyi egyházközség plébánosa/ verseskötete: Köt a gyökér. /Zsidó Ferenc: Dalköltészet magyaros ritmussal, könnyed zenével. Új könyvkiadó, új szerző. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./
2002. szeptember 14.
Marosszentgyörgyön a római katolikus plébánia tanácstermében a házigazda, Baricz Lajos plébános mutatkozott be újra szerzőként. Rövid idő leforgása alatt immár harmadik verseskönyvét tehette le az olvasók asztalára. Az Isten tenyerén című könyv egy őszinte ember vallomásai istenkeresésről, Jézus iránti szeretetről, Mária-kultuszról. /(nk): Élet és szolgálat Isten tenyerén. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./
2003. február 18.
Febr. 15-én kikeletköszöntő népdalvetélkedő színhelye volt Marosszentgyörgy. Dicséret illeti a közösséget, melyet Baricz Lajos plébános vezet, hiszen csaknem hetente rukkolnak elő újabb és újabb rendezvénnyel. E célból bővítették ki a plébánia hittantermét is. A szülők székely ruhát varrattak gyermekeiknek. /b.d.: Marosszentgyörgyön már tavaszodik... = Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./
2003. június 16.
Jún. 14-én költőpapját ünnepelte Marosszentgyörgy a katolikus egyház virágdíszbe öltöztetett tanácstermében. Baricz Lajos ötödik verseskönyve /Megérintett, Lyra Kiadó, Marosvásárhely/. Nagy Miklós Kund a szeretet könyveként jellemezte a kötetet beajánlójában. Baricz Lajos látomásos, vallomásos verseiből a jelenlevők Balázs Éva színművésznő tolmácsolásában kaptak ízelítőt. A Jubilate énekes és zenész tagjai megzenésített Baricz-verseket szólaltattak meg. /(nk): Könyves ünnep Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./
2003. július 7.
Júl. 5-én Marosszentgyörgyön, a római katolikus plébánia udvarán nyolc bográcsban készült a gulyás. A Marosvásárhelyi Magányosok Klubja tagjai Baricz Lajos meghívásának köszönhetően versenghettek az idei, hagyományos bográcsgulyás-főzésben Hargita és Iasi megyéből érkezett csoporttársakkal, a marosszentgyörgyi Kolping-családosokkal és a marosvásárhelyi klub-szimpatizánsokkal. Végül magyarul és románul szólt a köszöntő szó. /Járay Fekete Katalin: Bográcsgulyás főtt Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./
2003. november 18.
Baricz Lajos marosszentgyörgyi papköltő legújabb kötete /Tréfás - vidám, versek, Lyra Kiadó, Marosvásárhely, 2003./ humoros rigmusokat tartalmaz. /b.d.: A jó kedély megtoldja napjaid. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./
2004. február 26.
Február 21-én második alkalommal rendezték meg a Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésű népdalvetélkedőt Marosszentgyörgyön, melyet Baricz Lajos plébános és Simon Kinga kántor kezdeményeztek. /Gönczi Mária, Marosszentgyörgy: Tavaszi szél vizet áraszt. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./
2004. november 27.
A Jelek /Lyra Kiadó, Marosvásárhely/ Baricz Lajos nyolcadik kötete. A múlt héten a lírikus plébános újabb könyvét ezúttal is együtt ünnepelte a marosszentgyörgyi katolikus gyülekezet és a község, illetve a szerző több máshonnan érkezett barátja. /Jelek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 27./
2005. február 12.
Marosszentgyörgy és Tófalva között egy öthektáros római katolikus egyházi területen február 11-én letették egy karmelita kolostor alapkövét, amely ez év októberéig felépül. Az eseményen jelen volt dr. Jean Claude Périsset pápai apostoli nuncius, dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József püspök és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, továbbá több magyarországi karmelita nővér. Baricz Lajos örül, hogy Marosszentgyörgyre esett a választás, mert a karmelita kolostor imádkozó közösség, amely hatással lesz az egész egyházközségre. Dr. Jakubinyi György érsek elmondta, hogy a Szent István által alapított ezeréves erdélyi egyházmegyében a reformáció térhódításáig – 1567-ig, amikor a püspököt is elűzték – voltak szemlélődő rendek. Azóta ezek a rendek hiányoztak az egyházmegyéből. Márton Áron püspök 1938-ban kezdeményezte visszaállításukat, azonban a világháború közbeszólt. 1990-ben Bálint Lajos érsek kezdeményezésére Csíksomlyón elsőként megalakult a klarissza szemlélődő rend. Mivel több katolikus székely lány lépett be a magyarországi – sopronbánfalvi, szombathelyi és pécsi – karmelita kolostorokba, elérkezett az ideje, hogy Erdélyben is létrehozzák a rendet. /Mezey Sarolta: Felépül az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye első karmelita kolostora. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./
2005. március 16.
Tusnádfürdőn az ünnepi megemlékezés előtt helyezték el a városközpontban álló hősök emlékművére azt a bronzból készült turulmadarat, amely a budapesti Szent Korona Társaság adományának köszönhetően készült el. Március 15-én Incze Dénes római katolikus plébános és Baricz Lajos református lelkész hirdetett igét, majd megáldották a bronz turulmadarat. Zólya Zoltán polgármester méltatta az 1848–49-es forradalmat, beszédet mondott Sógor Csaba szenátor és Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke. /Turulmadár került az emlékműre. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2005. április 11.
Hat marosszentgyörgyi lakost /Tóth Árpád, Szilveszter-Kiss Péter, Puczi Béla, Szilágyi József, Sütő József és Lőrinczi József/ az 1990. március 19-20-i, marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után tartóztattak le. Ketten utólag belehaltak sérüléseikbe, egyikük külföldön keresett menedéket. Az áldozatokra a marosszentgyörgyi római katolikus templomban emlékeztek április 10-én. – 1991-ben temették el Tóth Árpádot, 13 éve pedig Magyarországon, Velencén Szilveszter-Kiss Pétert. Úgy érezték, szükség van rájuk – emelte ki emlékbeszédében Baricz Lajos plébános. 1990. március 19-én a megrészegített görgény-völgyieket teherautókkal, kiskocsikkal és buszokkal hozták Marosvásárhelyre. Kétszáz, zömében roma lakos élő kordont alkotva zárta el akkor a megyeközpont felé vezető utat. „A hodákiak, görgényiek botokkal jöttek, köveket, Molotov-koktélt hajítottak a tömegbe, gyerekeket találtak el. Aztán március 27-én jöttek minket letartóztatni. A kazánházba bújtunk, de valaki elárulta búvóhelyünket, s lefogtak. 12 vádpont szerepelt a letartóztatási parancson. Három hónapig Vásárhelyen, a rendőrségi fogdában tartottak, majd Nagybányára vittek. Hét hónap után szabadultunk. Végig kínoztak, faggattak, azt akarták, valljuk be, mi romboltunk, zúztunk, gyújtogattunk. Naponta hideg vízzel öntöttek le. Egy adott pillanatban 62 botütést számoltak meg a hátamon. 27 napig éhségsztrájkoltam, 37 kilóra fogytam le” – eleveníti fel az átélt borzalmakat Lőrinczi József. /Nagy Annamária: Emlékezzünk, ne felejtsünk! = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./
2005. április 11.
A roma származású Tóth Árpádnak, a „fekete március” egyik hősének a sírkövén ez áll Marosszentgyörgyön: „Itt nyugszik Tóth Árpád, a márciusi hős. / Neve ismeretlen, tette ismerős. /Szembeszállt a hordahaddal, / Halálba ment diadallal”. Az emléket a 37 évesen elhunyt férfi családja és a plébánia állította. Minden év tavaszán Baricz Lajos plébános és hívei elzarándokolnak a sírhoz, és virágokkal lepik el. A híveket és az emlékezni érkezett marosvásárhelyi vendégeket április 10-én Zolcsák Sándor marosvásárhelyi festőművész Emlékezzünk, ne feledjünk című, Tóth Árpád temetéséről készített fénykép-összeállítása fogadta. Tóth Árpád egyike volt azoknak a magyar cigányoknak, akik ellen Marosvásárhely véres márciusa után a román államhatalom kirakatpert indított. Állítólagos bűne az volt, hogy 1990-ben a szentgyörgyi tetőn sokadmagával együtt megpróbálta megállítani a Görgény és a Maros völgyéből kamionokon Vásárhely felé szállított fegyveres hordákat. A félrevezetett és leitatott román parasztok egy részét sikerült is megfékezni a város határában. Tóth Árpád nem sokkal szabadlábra helyezése után, 1991. április 6-án, máig tisztázatlan körülmények között, elhunyt. „A kórlapon szívinfarktust ír, de az orvosok azt mondták anyámnak, hogy minden belső szerve szét volt zúzva. Nekünk, gyerekeknek soha nem beszélt a börtönben töltött több mint fél évről, de anyámnak sokat panaszkodott. Román rabtársai csúfolták és verték. Aztán miután ’90 karácsonya előtt kijött, elment dolgozni, de nem bírta sokáig” – idézte fel a másfél évtizeddel ezelőttieket Tóth Árpád lánya, Erzsike, aki úgy tudja, hogy apja lényegében nem is vett részt a szentgyörgyi verekedésben. A letartóztatásról és a börtönkálváriáról egy másik marosszentgyörgyi, az időközben elhunyt Puczi Béla így számolt be emlékirataiban: „Nálam 1990. március 28-án hajnalban csengettek a rendőrök. Hatunk közül engem vittek be utoljára. A legtöbb magyar rendőr ki volt vezényelve az udvarra, a román rendőrök hallgattak ki minket. Mindenfélét összevissza ígértek, csak valljuk be, hogy a magyarok a hibásak, ők tették tönkre az autókat, buszokat. Meg hogy mondjuk meg, ki verte meg Mihai Cofariut. A nevét sem hallottuk soha. Az is igaz, hogyha ismerjük, akkor se mondtuk volna meg. Mindent bevetettek. Volt olyan éjszaka, hogy nem engedtek aludni, egész éjjel ordítoztak nekünk, hogy gyilkosok. Hét napig nem volt más, csak verés meg vallatás. Nyolc hónapot voltunk a vásárhelyi börtönben. (...) Két hét után megjelent egy delegáció Svájcból, Franciaországból és Németországból, interjút készítettek velünk. Tóth Árpád kipakolt, elmondott nekik mindent, hogy mi történt, hogy ártatlanok vagyunk. Nem tudtuk, hogy a mosdókagylóba mikrofon van szerelve, és a másik szobában mindent lehallgattak. Amikor a külföldiek elmentek, visszajátszották neki, miket beszélt. És minden nap annyit verték Tóth Árpádot, hogy kiszabadulásunk után egy hónappal belehalt.” Tóth és a többi szentgyörgyi magyar és roma megaláztatását Jung Ildikó, a férfi védőügyvédje is jól ismeri. „Letartóztatásuk után a rendőrök kivitték őket a mezőre, egy traktor alá fektették, majd beindították a motort. Közben fegyverrel álltak mellettük, és azt mondták, ha nem vallanak, elindítják a gépet” – emlékszik vissza Jung Ildikó, aki a 90-es évek elején számos, bűnbaknak kikiáltott cigány és magyar – köztük Cseresznyés Pál – jogi védelmét látta el. A hatalom nemcsak az igazságtalanul elítéltek életét keserítette meg, hanem neki is mindegyre betartottak, meséli. „Éjszakánként ismeretlen telefonálók fenyegettek, sokszor fegyveres rendőrök követtek az utcán. Miután sikerült a pert áthelyeztetnünk Nagybányára, a kedélyek lecsillapodtak, ott sokkal korrektebb eljárásban volt részünk” – mondta az ügyvédnő. „Ha Marosszentgyörgy, Nagyernye és Sáromberke magyarsága és magyar cigánysága 1990. március 20-án nem állítja meg a leitatott és felfegyverkezett román parasztok egy részét, akkor sokkal több román támadott volna a főtéri tüntetőkre. Ilyen esetben nem biztos, hogy a magyarság vissza tudta volna verni a túlerőt, elképzelni is szörnyű, mi történhetett volna, jegyezte meg Kincses Előd, akit egy nappal korábban ugyanazon hordák nyomására váltottak le a megyét irányító Nemzeti Megmentési Front alelnöki tisztségéből. – Be kell ismernünk: a vidékiek meg a környékbeli magyar cigányok mentették meg ’90 márciusában a vásárhelyi magyarokat. Az egyik roma vezér az ütközet másnapján azt mondta: Kincses úr, mi ne jönnénk segíteni a magyaroknak? Hiszen mi magyar cigányok vagyunk, nekünk fáj, ha ütik a magyart! S aztán, ma maguk, holnap mi...” A véres események után a rendőrség több mint félszáz személyt tartóztatott le – kizárólag magyarokat és magyar cigányokat. Szabadulásuk után sokan a száműzetést választották, többen tisztázatlan körülmények között hunytak el, egyesek öngyilkosságba menekültek. „Tudjuk, hogy nem támadás, hanem védekezés volt a bűnük. Azt viszont nem tudjuk, hogy kik és mikor indítják a marosvásárhelyi és környező községekre zúdult támadók megbízóinak kivizsgálását. Mi szeretnénk megbékélni, de az igazság feltárása nélkül ez nem lehetséges” – szögezte le Zolcsák Sándor, az RMDSZ akkori vásárhelyi elnöke. /Szucher Ervin: Életével fizetett a magyarokért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 21.
Április 18-án Marosszentgyörgyön a Szent György-napok keretében Marosszentgyörgyi felekezetek és személyiségek címmel tartottak tudományos ülésszakot. Becski Eörs a református felekezeti iskola fennállásának 115. évfordulójáról beszélt; Pálfi Tamás Szabolcs unitárius lelkész a már tíz éve felszentelt unitárius templomot mutatta be. Az est végén Bartha Zsuzsa színművésznő Baricz Lajos és Papp Asztrik pap-költő verseiből szavalt. Másnap az általános iskola Kristályhangok gyerekkórusa lépett fel. Muresan Emma tanárnő vezetésével a nyolcadikosok Szent György-napi vigadalom címmel táncot mutattak be, majd megnyílt a Szentgyörgyi templomok című festészeti kiállítás. Nagy László kezdeményezésére született meg a most is fellépő marosszentgyörgyi Mozaik műkedvelő színjátszó csoport. /Magyari Imola: Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./
2005. június 13.
Budapesti mintára május 11-én első alkalommal szerveztek evangelizációs, koncerttel egybekötött Jézust dicsőítő napot Marosvásárhelyen. A rendezvényt, melyre körülbelül ezer ember érkezett, a Bereczki Béla által elnökölt Regnum Christi Alapítvány kezdeményezte. A szervezésben közreműködtek a marosvásárhelyi római katolikus, a református, az evangélikus egyház, a baptista, a pünkösdista gyülekezet, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Magvető és az Ichtys közösség. Ez az a nap, mit az Úr szerzett címmel hirdették a plakátok. Itt mindenki együtt imádkozott a szervezőkkel, vezetőkkel. Énekeikkel, transzparenseikkel tanúságot tettek a feltámadt Jézus Krisztusról. Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános szerint Jézus által már „megérintett” emberek érkeztek az ő dicsőítésére. – Természetes dolog kivinni Jézust a világba, s szabadon vállalni őt. Még nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a templomon kívül Jézusról beszéljünk, mert a kommunizmus kiölte belőlünk ezt a készséget – mondta a plébános. /(mezey): Ez volt az a nap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./
2005. december 12.
Marosszentgyörgyön a plébánia tanácstermében Balázs József festő mutatkozott be a közönségnek. A székelyföldi táj szerelmese a gyergyóalfalvi „képíró” – derült ki a tárlatnyitón. Ezt követően az est házigazdája, Baricz Lajos plébános, Csókagyűlés című verseskötetét ismertették. Néhány vers Kilyén Ilka előadóművész tolmácsolásában hangzott el. /Bakó Zoltán: Csókacsendítés és lapp lapulás. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2005. december 29.
Az előző évekhez hasonlóan a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia kórusa Baricz Lajos plébános vezetésével karácsonyi dalokkal ajándékozta meg a megyei sürgősségi kórház betegeit. A marosszentgyörgyi Kolping Család tagjai pedig dalokkal és ajándékcsomagokkal látogatták meg Marossárpatakon az otthonban levő időseket és betegeket. /Kántálók a megyei sürgősségi kórháznál és a sárpataki öregotthonnál. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./
2006. május 17.
Marosszentgyörgyön találkoztak a körzet magyar szakos tanárai, a szervezésben szerepet vállalt Simon Ferenc polgármester-helyettes és Baricz Lajos helybeli plébános, aki vendégül látta a rendezvényt. A helyi Szent György Gimnázium Szőcs Kálmán Irodalmi Köre előadással állt elő. A Szent György Gimnázium udvara még építőtelep, a régi és az új szárny összekötésén dolgoznak. Hollandok hozzájárulta a berendezés egy részének biztosításához. A 13. századi kazettás mennyezetű templomban, majd az udvarán levő Szent György-oszlopnál Baricz Lajos plébános tartott történelemórát a magyartanároknak. /(bodolai): A marosszentgyörgyi titok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./
2006. szeptember 26.
„Kezdetben kevés katolikus élt Csejden, jelenleg számuk huszonötre növekedett. Az iskolában tartjuk a miséket, és a tavaly arra gondoltam, hogy ennek a falunak is legyen egy ünnepe, amikor a katolikusok összegyűlhetnek. Így esett a választás Szent Gellért napjára, amely igaz, hogy nem kimondottan magyar szent, de élete szorosan összefüggött a magyarsággal” – tájékoztatott Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános. Szeptember 24-én második alkalommal tartották meg Marosszentgyörgy fíliájában, Csejden a Szent Gellért-búcsút. /(ferenc m.): Búcsú, immár másodszor. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./
2006. december 12.
Ismét egy hangulatos irodalmi, művészeti est zajlott Marosszentgyörgyön, a Kolping család székhelyén. Megnyitották a helyi ikonfestő Balázs Klára kiállítását, és bemutatták a népszerű pap költő, Baricz Lajos plébános Békesség szigete /Lyra Kiadó, Marosvásárhely/ című, újabb verskötetét. Bőven teremnek a talentumok Marosszentgyörgyön, és az ottaniak tudnak is sáfárkodni velük. A marosszentgyörgyi lelkes művészcsapat, a Jubilate, a Kolping-kórus, a Szent Cecilia kisegyüttes és a kisiskolások dallal, tánccal színesítették a találkozót. /N. M. K.: Talentumok Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./
2006. december 22.
Nincsen olyan év, hogy a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia gyerekkórusa ne jönne el a Népújság szerkesztőségébe, karácsony előestéjén. Most plébánosuk, Baricz Lajos verseire írt dalokkal érkeztek. /(mezey): Saját szerzeményeikkel köszöntöttek a marosszentgyörgyiek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2007. január 16.
Marosszentgyörgy és Tófalva között van a tavaly felépült karmelita női kolostor. Jelenleg három nővér él a kolostorban. A kis kápolna tervezését, megépítését végigkísérte Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános. A karmelita szerzetesek elsődleges feladata az imádkozás, igeolvasás. Olyan munkát vállalnak, ami mellett tudnak elmélkedni, imádkozni. A marosszentgyörgyiek számára nem idegen a szerzetesrendek jelenléte, hiszen hét évtizede még a ferences szerzetesek szolgáltak a helyi római katolikus templomban. /Az imádság mint életforma. Erdély első karmelita kolostora. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./
2007. április 12.
A Marosszentgyörgyi Általános Iskola új könyvtárában megnyílt Bárczi András festőművész több mint félszáz újabb akvarelljét bemutató kiállítása. Az alkotó 33 éven át tanított ebben az iskolában. Moldován Irén tanárnő versmondó, énekes tanítványaival a községben élő költők, Baricz Lajos és Irina Bara Moldovan verseivel köszöntötték Bárczi Andrást. /(nk): Lírai párbeszéd a Marosszentgyörgyi Általános Iskolában. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./
